Waiting for Kurt Elling, avagy a Nagykanizsai Jazzfesztivál első napjának krónikája

2015. november 07., Goór Gábor

„Igen, ismét eltelt egy év, s eljött végre a hazai jazzvilág egyik legrégibb fesztiváljának, a Kanizsai Nemzetközi Jazz- és Világzenei Fesztiválnak a soros ideje, ebben a ködös, de napközben kellemesen napsugaras novemberben.

A programok sorozatát lassan már hagyományként a 34. „Életünk” Országos pályázat nyertes munkáiból avanzsált kiállítás megnyitója kezdte, melyen a jazzuális behangolódást Kristina Trezune és Gayer Mátyás duója tette meg, akik 2 blokkban vokál-zongora párosban húzták a jazzfülnekvalót. A kiállítás díjazottjait mind nem sorolnám fel, de azért nem mehetek el az ítészek döntése mellett szó nélkül: a fődíjat a Kanizsa Fotóklub tagjának, Varga Szilárdnak adományozták, óje!
A koncertek sorát a Kanizsa Big Band nyitotta, akik bár régi motorosok, de ezeken a deszkákon bizony ők most játszottak először. Mielőtt Robi bácsi felvonná szemöldökét a megoldás eléggé prózai: pár hónapja a színpad borítását kicserélték, s a világot jelentő deszkák is megújultak 🙂 A Big Band a szokásos könnyed és laza vonalat képviselve gurították bele a füleinkbe a dallamokat, kezdve egy Guns ‘N Roses „Welcome to the Jungle” feldolgozástól a Herbie Hancock nótákig, mindezt természetesen sokfúvósra optimalizálva.
Mint szokás, a Big Band minden alkalommal meghív egy vendéget, aki jelen alkalomkor László Attila gitáros, dalszerző, tanár (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékének adjunktusa) volt, aki remekül érezte a csapat rezdüléseit és szólóival kápráztatta el őket és a közönséget is. A koncerten remek volt a hangulat, a hallgatóság alig bírta türtőztetni a tapsra viszkető tenyereit, így hát használták is jó gyakran, mely bizony igazi kincs Vámos Bélának és kis csapatának.”

A teljes cikket  Jazzma.hu-n olvashatják